"Velem is épp így történt" - hallottam többször is mesehallgatás után idős emberektől. A kisebb gyerekek azt mondják: "Én is ilyen bátor (szép, ügyes, kitartó) szeretnék lenni". A gyógyulásra váró beteg pedig így sóhajt föl: "Én is úgy szeretnék élni, ahogy a mesében van". Az a sajnálatos körülmény, hogy ma már nincsenek közösségi mesemondó alkalmak, és a mesék egyre inkább feledésbe merülnek, megfoszt bennünket attól, hogy a meséken keresztül kapcsolatba, kerüljünk egyrészt saját vágyainkkal, lehetőségeinkkel, másrészt szellemi gyökereinkkel, s e gyökerek révén létezésünk alapjának tekinthessük azt az értékrendet, amely nemcsak egy szűkebb közösség sajátja, hanem univerzálisnak tekinthető.
Forrás.
Boldizsár Ildikó: Meseterápia
ISBN igénylése
2 hónapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.